Szépségverseny

A Nap szépségversenyt hirdetett meg a családjában.

– Jól viselkedtetek, szépek vagytok! Megérdemeltek egy kis szórakozást. – Mondta a bolygóknak.

A Föld rögtön jelentkezett, hogy ő majd megszervezi. A Nap megörült ennek, hiszen akkor nem neki kell ezzel foglalkoznia.

A Föld rögtön munkához is látott. Megtervezte a programot, kiválasztotta a helyszínt, kitűzte az időpontot, és szíves örömest megcsinált mindent, ami egy ilyen verseny lebonyolításához kell.

– Mit szólnátok hozzá, ha ebből kihagynánk a holdakat – mondta a bolygóknak. – Legyünk csak mi nyolcan! Így nagyobb az esélyünk a dobogós helyre!

A bolygók egyetértettek vele.

– Hát, igen, én nagyon szép vagyok – mondta a Szaturnusz, –  de ha a legnagyobb holdam a Titán is  benevez a narancssárga égboltjával, metántengereivel és jéghegyeivel, nektek nem sok esélyetek lenne vele szemben.

– Hohó! Azért ne legyél olyan nagy mellénnyel – szólt közbe a Jupiter. –  Amilyen hatalmas vagyok és szép, engem nem győzne le a te holdad!

– Te? Mit akarsz te? Amilyen csíkos vagy, olyan mintha pizsamában lennél! Nincs esélyed a dobogós helyre, ha a holdak is ott lesznek.

– Igaza van a Szaturnusznak! – mondta a Föld. –  Gondold csak el, ha indulna a versenyen a te jégruhás Európád, vagy a sárga vulkánokkal tarkított Iód! Bizony ők is szépek, és elfoglalhatják a dobogó valamelyik fokát.

– Nekem meg a Triton holdam lehet vetélytárs a magasra törő gejzírjeivel. – Tette hozzá a Neptunusz.

Így hát megegyeztek, hogy a holdakat, kisbolygókat és egyéb jelentéktelen égitesteket kihagyják a versenyből.

Nagyon készültek a bolygók erre a jeles alkalomra.

A Neptunusz kifényesítette drágakövét, a Nagy Sötét Foltot, és biztos volt benne, hogy ő olyan szép, hogy jut neki hely a dobogón. Az Uránusz úgy gondolta, hogy különleges türkizkék színével bekerülhet az első 3 közé. A Szaturnusz egész nap a gyűrűit fésülgette. Meg volt győződve róla, hogy ő a legszebb. A Jupiter büszke volt hatalmas méretére, csíkjaira és a vörös foltjára. Nem tudta a Szaturnusz rosszindulatú megjegyzése sem lelombozni. A Mars is bízott a sikerében, hisz ilyen szép vörös színe senkinek sincs. A Föld teljesen biztos volt benne, hogy megnyeri a versenyt. Hiszen ő a gyönyörű kék bolygó zöld növényzettel, fehér felhőkkel, vízesésekkel, tengerekkel, tarka virágokkal. Ilyet sehol a világon, még a Naprendszeren kívül sem lehet találni. A Vénusz csak abban bízhatott, hogy őt a szépség istennőjéről nevezték el, így talán a zsűri értékeli ezt. Egyedül a Merkúr volt szerény. Ő a maga szürkeségével nem vágyott babérokra. Be sem akart nevezni, mert tudta, hogy semmi esélye sincs. De a többiek rábeszélték.

Eljött a várva-várt nap. A bolygók mind a lehető legszebb formájukban jelentek meg a versenyen, és nagy izgalommal várták az eseményeket.

A Nap nem egyedül zsűrizett. Felkérte a Szíriuszt, a legfényesebb csillagot, hogy legyen a zsűri elnöke.

Felvonultak a versenyzők, a Nap csodálkozva nézett körül.

–  Hol vannak a többiek? Csak 8-an vagytok? Több, mint 100 égitest van a családomban!

–  A holdak nem akartak ebben részt venni  –  mondták a bolygók.

A Nap nem győzött szabadkozni a Szíriusz előtt.

Egyszer csak arra jött egy üstökös. Gyönyörű volt. Mintha menyasszonyi ruhában lenne, olyan szép áttetsző fátylat lebegtetett maga mögött. Kecses volt, mosolygós és kedves. Egyenesen a Nap elé állt.

–   Légy üdvözölve hatalmas Nap. Eljöttem, hogy meglátogassalak.

–   Köszöntelek téged üstökös. Megtisztelsz a látogatásoddal. Mi itt most egy szépségversenyt tarunk. Benevezhetnél te is! Nagyon kevés versenyzőnk van.

–   Örömmel! – felelte az üstökös.

A bolygók szájtátva nézték az üstököst, ahogy fényesen ellibbent a Nap előtt. Érezték, hogy ezzel az ő esélyeik igencsak leromlottak. Egyedül a Föld volt magabiztos. 

–  Engem még ez a fátylas tünemény sem tud legyőzni – gondolta.

A Szíriusz nemsoká kihirdette az eredményt.

–  A mai szépségversenyünk nyertese az üstökös! - ezzel feltette az aranykoronát a győztes fejére, amit a Nap úgy beragyogott, hogy az egész világegyetem láthatta. 

– Több díjat nem adtunk ki – folytatta a Szíriusz – mert kevesen voltatok. Ilyen kicsi létszámnál 1 helyezés is elég!

Felhangzott a záró-zene, és mindenki az üstököst éljenezte.

A bolygók csalódottan mentek haza. Nehéz volt belenyugodni ekkora vereségbe. Egyedül a Föld maradt ott a helyszínen, mivel volt egy kis munkája a pakolással, hiszen ő volt a szervező. De igazából a Nappal akart négyszemközt beszélni, amire nemsokára kínálkozott is egy ragyogó alkalom.

–  Kedves Nap! Nagyon szomorú vagyok! Sehol a világon, még a messzi Tejúton sem ismerünk olyan különleges bolygót, amilyen én vagyok. Gyönyörűek a tengereim, erdőim…

–  Ne is folytasd! Tudom, ismerlek jól!

–  Akkor miért nem én lettem a győztes?

–  Azt hittem erre magad is rájöttél! Valóban különleges bolygó vagy, de nézz magadra! Gyönyörű kék színedet elborítja a sok szemét. Kék folyóid már nem is kékek. Olaj, kosz és szennyvíz tönkre tette. Óceánjaid tele vannak hulladék-szigetekkel. Sok a betontenger, lakótelep. Légkörödet gyárkémények, autó kipufogók szennyezik.  Füst, kosz és szemét mindenütt. A levegődben egyre több a széndioxid. Úgy fogsz járni, mint a Vénusz. Felforrósodsz, tavaid tengereid eltűnnek. Ez vár rád!

– De mit tegyek?

– Talán, még nem késő. Meg kell értetned az emberekkel, hogyha tönkre tesznek téged, nem lesz hol lakniuk.

– Kérlek, segíts nekem!

– Nem tudok segíteni. Ezt neked kell megoldanod!

A Föld szomorúan nézett maga elé. Tudta, hogy a Napnak igaza van. Ez így nem mehet tovább! 

– Köszönöm Nap a tanácsod! Megígérem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy megvédjem magam.  Megmondom az embereknek, hogy sok mindenben változniuk kell. Biztos vagyok benne, hogy megértik, hisz ők sem akarják, hogy a lakóhelyük élhetetlenné váljon.

Megjelent: A mi mesénk 1. (szerk. Zöldi-Szabó Éva ,2020.) c. kötetben.